|
13 éve élek a földön, és hét éve koptatom az iskola padját. Mindeddig az életem számomra unalmas volt, de ahogy elkezdtem bloggolni rájöttem, hogy az életem, csöppet sem izgalom mentes és mindig van mitől félni. Már az fogalmazásaim is átalakultak és úgy érzem néha, mintha az életem egy kis könyv volna, izgalmas és szépen megfogalmazott, tele borzalmas, kínos helyzetekkel. Persze a könyvekre rátérve, imásdom a vörös pöttyösöket, ahol mindenféle természetfölötti lényről írnak, az csodás írok. Sajnos a kötelezőket annyira nem tudtam megszeretni, hogy olyan gyorsan kiolvassam őket, mint az én imádott könyveim. Áttérve másra, az életem nagy részét kitöltő dologra, ami nem más, mint a zene. Minden ember azt mondja, hogy ő a zene és stb., de ők nem érzik azt, hogy mikor becsukják a szemüket, látják a hangokat és együtt élnek a zenével, együtt mozog a testük vele, és nem tudják kikapcsolni a csodás szólamokat, mert elkábultak a gyönyörtől. Igen, én vagyok a zene, és igen 4 éve fuvolázok, még sem a klasszikus zene a kedvencem, és persze nem is a pop, meg a rap. Hanem a rock, alternatív rock, hardcore, és minden ilyesmi, nélkülük én nem létezek, ők az egyetlen zenei stílus, aki a fájdalmakról ír, és mindig felpörget, mindig csak széttakarok zúzni valamit, néha csak sírni egyet. Igen ez volnék én. Talán hosszú, de nem érdekel
Navigáció (kattints a képekre, a menükért):
| | |
|
|
1. Regény:
Cím: Amerikai Álom
Főszereplő: Kováts Liza
2. főszereplő: Ethan Taylor
Mellékszereplők: Brendon Roberts, Grace Ross
Dalok:
Az én gitárom
Tovább>>
Mikor a színpadon állok
Tovább>>
| | |
|
Ha már itt vagy akkor lájkold(szép magyar szó) az oldalt a Facebook-on.
 A képre kattintva tudod lájkolni a {My-zone-jeh} oldalt. Az oldalon kisebb frissek lesznek felírva, esetleg egy két játék. :)
| | |
|
Minden ami kell:
-
hajvédő spray-t venni
-
megírni és kiolvasni az Kőszívű Ember fiait
-
szem cerkát venni
-
szemhéjtust venni
-
Belépni egy bandába
-
Javítani a jegyeimen
-
jó fizika dogát írni ~ 5 lett!
-
jó föci dogát írni ~ 4 lett!
-
sportolni
| | |
|
Szabályok: Ne hirdess, ne szidd az oldalt, ne szidd az alternatív v. rock zenét, ne írj más nevében, csúnya szavakat csak módjával(1 még belefér), 1 szerki van akit hívhatsz: The X-nek és Szissz-nek.(nem kedves szerki meg kedves elit).
| | |
|
Szerkeztő: The X
Nyitás: 2011.10.02
Téma: blog
Szolgáltató: gportal
Desing: 015. Sleeping With Sirens
Böngésző: Google Chrome
| | |
|
|
|
Zavaros nap 5, lerohanás, törés, üvöltés, telefon, skype, Orsi, sírás
Egy nap történet, szóval kezdjük ott, hogy mi is volt az 1. óra? Ki tudja? Nekem tudnom kéne… Persze tesi, ahol passzívan voltam jelen, majd jött egy ööö, matek, aztán egy kémia, utána angol, ahol lementünk próbálni az árnyjátékot, amiben én nem vagyok benne szóval, nekem ilyen szép kis dolgokat kellet hajtogatnom alapítványi bálra, ahol fellépek fuvolával, szóval aztán majd szurkoljatok nekem ;) Életvitelen ilyen masni kötő szalagokat göndörítettünk Milosszal, meg Kocsissal egész órán. Végül drága nyelvtanomon kaptam egy ötöst, mert összegyűlt az 5 kis ötösöm :), most megy a nyelvtan juppi. Ma nem volt suliban Musi, mert orvoshoz ment, ezért nem is gondoltam, hogy bejön, erre megyek le és kit látok meg, hát persze, hogy Musit. Gondolok egyet: „Fiút lerohanni és megölelni félreérthető! De nem érdekel” Szóval lerohantam, mert Musi nélkül egy nap szívás. Erre ilyet szól boldog Valentin napot, én mondom neked és utána megkérdezte, hogy mi volt stb., na, aztán elhúztam a csíkot ebéd után.
Úgy 8 órakor hazajött édesanyám, mondta menjek kipakolni a szatyrait, lementem és eltörtem a boros üveget, nagyon kiborultam, féltem, hogy le fognak üvölteni, aztán megcsörrent a telefont még egyet se csörgött apám már üvöltött, hogy mért nem veszem fel, hát őszintén majdnem elbőgtem magam, felvettem keresztnagypapám mondja, holnap lesz a halott nagymamám szülinapja, hát ott aztán nehéz volt visszatartani a sírást, de sikerült. Majd szólt anyám, hogy Orsi beszélni akar vele, de akkor még telefonáltam szóval összevissza üvöltöztem, leraktam a telefont, oda mentem skypra, elötte nagyon kiborultam, hogy semmit se lehet csinálni és, hogy eltörtem a bort, aztán ott a tesóm mondta, hogy ezért nem kell sírni, meg minden szóval nagyon jó kis időzítések voltak.
Hogy telt a Valentin nap? The X
Hallgasd!
Ezt, hallgassátok, ő tudja mi a hardcore. Na hát, ez igen, és még a szimpla hangja is jó! Á nagyon jó volt, ő volt a legjobb!
Interjú kozival
Kozi talán nem híres, talán nem a legjobb író, talán van nála jobb, de egy ilyen személyiségű emberrel ritkán találkozol, bár az interjúból nem tudod kideríteni, hogy eszméletlen képzelő ereje van. Boldog ember, ha ír, akkor egy idő után biztos röhögő görcsöd lesz. Miközben kérdeztem kitértünk dolgokra, de én csak a kérdéseket és válaszokat írtam le, nem kell mindenkinek mindent tudnia, azért legyünk ennyire titokzatosak mi is. Szóval, íme:
(katt a bővebbenre, ha érdekel!)
Jeremy (Bass of Paramore) Happy 27 birthday!
Ma van A Paramore basszusgitárosának a 27. szülinapja, szóval mi is kívánjunk neki Boldog Szülinapot és még sok, sok boldog és sikerekben gazdag éveket.
Happy Birthday Jeremy Davis from The X!
Mint, aki 16 éves csak nem tudja, hogy ő ki is.... Ki vagyok én? Egy nagy senki, elvesztem már teljesen fogalmam sincs, hogy ki is lennék én
Akinek inge az vegye magára, akinek meg nem az pedig ne háborodjon föl...
Úgy érzem magam, kívül és belül, mint aki 16 éves. Nem akartam az lenni, de ezek a hülye 13 éves csajok arra vittek, hogy olyan legyek. Nem érdekel a facebook, nem írogatok órán, én figyelek, nem nyomorék pop zenével töltöm az időm és én nem fekszem le senkivel sem, sőt még nem is csókolóztam. Igen ilyen 13 éves, egy kis ribanc és nem csatlakozom ezekhez a nyomorék emberek, de ha nem tartozom ide, akkor hova is? Pont olyan rétegbe tartozom, ami lányokból nincs a suliban. Tulajdon képen senkivel se tudom megbeszélni a dolgaim, csak a fiúk hallgatnak jó zenét, csak ők tudják, hogy mi a rock, de nekik nem mondok el bizalmas dolgokat, minthogy fogalmam sincs, hogy ki vagyok. Tulajdonképpen egyedül vagyok, elveszve és hiába vannak barátaim, rájuk nem számíthatok, jó velük röhögni, de semmi másra nem használom a hallgatóságukat. Mit is mondjak, egy ideje legszívesebb elhúztam volna innen, de emósodni, mert az menő és nem követem a dolgokat. Amúgy is, mi van, most vagdosni magad olyan menő? Akkor menjél pszichiáterhez, hogy ha ez megnyugtat. Kész elegem van ebből, legszívesebb itt hagynám ezt a sulit MOST.
Hiába érzem, akkor is jó napom volt, mondjuk írtam angolból (na, az nem annyira jó), de tesi helyett koriztunk a saját jégpályánkon. The X
Ui.: Interjúkészítő hadjáratra fogok menni, még pedig az alanyok a bloggerek lesznek, akiket szeretek. Kozi készülj! ;)
Beverjek egyet öcsi? Ami idegesít az te vagy, ami felvidít az amikor hülye vagy! Légy hülye örökre, kérlek...
Nem kicsit, hanem nagyon átmentem agresszívbe, és újra használom a hirtelen harag adottságom, szóval csak egy rossz szó kell és valaki szerencsétlen. De vajon ez mért is történt így? Igen én tudom, én akartam, hogy így legyen, a sok agresszív zene, az izomedzés, a fenyegetések, a viták mind kihozták belőlem azt a mély visszafojtott mérget, ami már csak a kitörésre várt. Igen én egy vulkán vagyok, akit ha megpiszkálsz, elpusztít mindent és mindenkit. Komolyan van néhány ember, akit oda képzelek magam elé és úgy levegőben megbokszolok és igen, tudom, nem vagyok normális stb., de mind megérdemli. Mért kell játszadozni egy ember érzéseivel, mért kell velem játszani? Ott van a többi ember is, mért én? Persze mindennek meg van az oka, biztos én provokáltam ki, de akkor legalább rohadtul a szemembe mondaná, mert így nem tudom elfogadni!
Néhány ember, akit szeretnék látni a múltamban, talán csak Musi és Dóri, a többi embert úgy el szeretném felejteni, mintha sose ismertem volna őket. Elegem van! Én vagyok a kiközösített fél, mindenhol! Senkihez sem tartozom, semmihez se és ezt minden nap tudom, minden percében. Csak azt akarom, hogy elhúzzak a sulimból, de az még két év… na mind1 túlélem, ahogy már sok mást is túléltem.
Amúgy a szolfézs nagyon jól sikert, sokat hülyültünk Bencével és Szilárddal, ez a két hülye tette jóvá ezt a napot meg persze az angol 5-öm, de ennél rosszabb jegyet úgyse hozhatok. The X
Ne ijedj meg! Még itt vagyok! Felpörögve, aztán beteg, dühösen, gitározhatnék hangulatban és elment a net, de most már oké
Hiába a sok kihagyás, láttátok, hogy még élek, bár nem virulok, ugyanis nagyon beteg állapotban ülök most. Tegnap reggel olyan hangom volt, mint egy öreg cigisnek, mély és reszelős és még el is ment a netem, de most épp működik…
Szóval, szóval, hogy is mondjam írtam angolból és fizikából és nem mondanám életem főműveinek, de most csak reménykedek, bioszból meg Ági néni elhalasztotta a dogát jövő hétre, szóval még lesz egy hetem tanulni.
Kicsit mániákus lettem a We Are The Ocean-ból, de ez senkit se zavarjon, ma még ők holnap más, ahogy ismerem magam, bár a gitáros nagyon ösztönzően hat rám, egyfolytában gitározni akarok, olyan gyönyörűen játszik, tényleg mindig elképzelem, hogy én is úgy tudok játszani, szóval most egy kicsit keresgélni fogok online oktatás és meglátom, hogy hogyan is lesz.
A lényeg, hogy élek vagyok, és mindig van olyan ember, akinek legszívesebben behúznék! Talán épp te vagy az? The X
The West
Mostanság kicsit mániákus lettem a The West-et illetően, már sokszor újrakezdtem, de mindig is tudtam, hogy imádom szóval érdekel, hogy valaki, aki nézni a blogom esetleg játszik rajta. Lehet, hogy egy kicsit gáz, de ez van. XD Szóval nevem Lollikerr játszom: V5-ön, Arizonán, Buffolon, Coloradon nyugodtan írjatok, tg-t nekem aztán majd beszélünk, vagy mit tudom én. Csak erre egy kicsit kíváncsi lennék.
Ma elvittem a fuvolát (már megint) szerelőhöz, mert nem szólt az F. Olyan, volt, mint a levegő, lenne. Nagyon kedves, volt az ember, felfedezett egy csomó hibát, amiért lehet a hiba, szóval holnap megyek is készen álló fuvolámért. Szolfézson nagyon nagy hangulatunk volt, olyanokat beszéltünk meg hülyültünk és röhögtünk. The X
Jó dolgok tömörítve Gyökeres változást hajtok végre!
Na, nézzük csak, hogy hogyan is sikerült mi. Ugye hétfőn volt fellépés a 3. órában, de előtte az első két órán gyakoroltunk. Szerencsétlen Áronnak, annyi mindenre kellet figyelnie: A szádhoz tartsd a mikrofon! Artikulálj! Lassabban beszélj! Sajnos ennyi mindent ugye az ember nem tud magában tartani, szóval nekem meg Bibinek mellé kellett állnunk és bökdösni, én voltam az artikulálás, Bibi pedig a lassítás. Igen, igen és is felléptem és játszottam, ami kivételesen nagyon jól sikerült, Virág sugározta felém a pozitív energiát. Nem remeget egy hang sem, semmit se rontottam, szóval nagyon ott belül megdicsértem magam nagyon. Minden félelmem elszállt csak az maradt, ami feljebb hozhat.
Vasárnap kőkeményen We Are The Ocean-re lenyomtam egy 30 perces edzést a szobabiciklin, őszintén csak a zene tartotta bennem a lelket, mert már az 7. percnél le akartam állni, de nem, nem szabad feladni! Kemény vagyok! Ma is lenyomtam egyet, hát dettó durva volt, és hétfőn csináltam vagy 10-20 fekvőtámaszt, zenére, mert csak úgy megy. Kemény zene az, ami erőt ad, ami kitörésre késztett, csak az a baj, hogy sokkal több dühkitörésem van, na, most meg azt tanulhatom meg, hogy hogyan tartsam magam a dühkitörést és csak otthon verjek szét valamit.
Igazából azt vettem észre, hogy egyre inkább változok és az életem is valami pozitívan, valami negatívan, de én szeretnék optimista lenni és végül is inkább pozitívan változtam. The X
Sétálgatás a környéken A sártól tocsogó környéken elcsúszni, és majdnem elesni
Hát, hogy is volt ez? Szépen megebédelek, lenyomok, pár dalt felöltözök, kivasalom a hajam, és már szól is a csengő Musi megjött. Beengedem, hogy várjon addig, míg felveszem a cipőm kabát, sapkám és persze sálam. Majd szépen kimegyünk a kapunk, persze már is jönnek, csevegések, pletykák és meghökkentő információk innen- onnan. Át a hídon, föl, majd le a dombon sétálgattunk. Majd szép fordulat a saroknál. Hatalmas nyugalomban próbálok vmit mondani neki, mikor egy kutya hatalmas ugatásban tört kis, annyira megijedtem, hogy szerencsétlen is meglököttem, majd arrébb húztam, a kabátjánál megfogva (vagyis helyet cseréltünk, de persze azt is én erőszakoltam ki) és ez így ment, mindig mikor én álltam a kutyához közelebb. Majd megláttunk egy elvezetőt a pataknál, siettünk oda megnézni, hogy vajon hova is visz, persze hatalmas sár volt ott, a talpunk egyfolytában belemélyedt a földben, persze én annyira szerencsétlen voltam, hogy néha Musi segítségnyújtó kezébe kellet megkapaszkodnom, nehogy elessek. Egyfolytában titkos rejtett utakat keresgetünk, de a végén nálam kötöttünk ki, ahol megmutattam, hogy mit csináltam ps-ben és énekelgettem beszélgetünk, szóval végül is azt, amit mindig szoktunk. Ti mit csináltatok? The X
| | |
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
