13 éve élek a földön, és hét éve koptatom az iskola padját. Mindeddig az életem számomra unalmas volt, de ahogy elkezdtem bloggolni rájöttem, hogy az életem, csöppet sem izgalom mentes és mindig van mitől félni. Már az fogalmazásaim is átalakultak és úgy érzem néha, mintha az életem egy kis könyv volna, izgalmas és szépen megfogalmazott, tele borzalmas, kínos helyzetekkel. Persze a könyvekre rátérve, imásdom a vörös pöttyösöket, ahol mindenféle természetfölötti lényről írnak, az csodás írok. Sajnos a kötelezőket annyira nem tudtam megszeretni, hogy olyan gyorsan kiolvassam őket, mint az én imádott könyveim. Áttérve másra, az életem nagy részét kitöltő dologra, ami nem más, mint a zene. Minden ember azt mondja, hogy ő a zene és stb., de ők nem érzik azt, hogy mikor becsukják a szemüket, látják a hangokat és együtt élnek a zenével, együtt mozog a testük vele, és nem tudják kikapcsolni a csodás szólamokat, mert elkábultak a gyönyörtől. Igen, én vagyok a zene, és igen 4 éve fuvolázok, még sem a klasszikus zene a kedvencem, és persze nem is a pop, meg a rap. Hanem a rock, alternatív rock, hardcore, és minden ilyesmi, nélkülük én nem létezek, ők az egyetlen zenei stílus, aki a fájdalmakról ír, és mindig felpörget, mindig csak széttakarok zúzni valamit, néha csak sírni egyet. Igen ez volnék én. Talán hosszú, de nem érdekel
Írók világa: Ide csak azok az oldalak kerülnek, ahol a szerkesztő valamilyen történetet ír.
Jön: -
Elite feltételek: Legyen tartalom az oldaladon, heti 3 friss(mert én vagy 7-et legalább szoktam egy héten, szóval a 3-at elvárom), szép desing(majd eldöntöm mi a szép). Chatben jelentkezz!
ikonra vár: -
Top feltételek: Nincs lopott tartalom, nem vagy bunkó!
Szabályok: Ne hirdess, ne szidd az oldalt, ne szidd az alternatív v. rock zenét, ne írj más nevében, csúnya szavakat csak módjával(1 még belefér), 1 szerki van akit hívhatsz: The X-nek és Szissz-nek.(nem kedves szerki meg kedves elit).
Jaj, gyerekek. Én nem vagyok nyomulós, de ez meg semmit se akar, csesszük meg. Mi van, neked nem fontos, akkor hagy én megcsinálom máshogy. Na, jó néha úgy oda mennék hozzá és mondanám, hogy ha tényleg akarsz próbálni, akkor tedd azt, amit mondasz, mert bazira idegesít, hogy semmit még csak rám se írsz. Úgy látom ez csak nekem fontos megint. Komolyan elegem van. Ma sikerült ez a tipikusan hogyan rázzuk le a nyomulós csajt: „Bocs most nem tudunk beszélni”. Értem én, de akkor mond meg, hogy nem akarsz próbálni, így egy „bandát” nem lehet összehozni. Nem vagyok nyomulós, ő nem hívott fel mikor megígérte, hogy fel fog hívni, hogy megbeszéljük azt a próbát. De tudjátok mit? Elegem van, akkor majd nem megyek el a próbára. Na, jó ti hogy vagytok és erről mi a gondolatotok? The X
Na, úgy látom csak egy hónapig bírtam blog nélkül. Most hivatalosan is bejelentem visszajöttem!
Mostanság újra egyedül érzem magam, mert nem igazán értenek meg. Furcsa dolgaim vannak, az tény, de talán egy-két ember látott már úgy igazából. Bár mondjuk, talán még én se igazán ismerem magam. Egyfolytában meg akarok egy csomó mindent valósítani, de amikor elém kerül, berezelek, és inkább visszafordulok, vagy egyszerűen elfelejtem megtenni, esetleg elcseszem. Igen, ez történt akkor is, amikor elmentem egy ilyen meghallgatásra, nagyon nem jött össze, hiába bevettek, akkor is nyomi voltam és észrevették, hogy önbizalmam 0, egyszerűen kibuktam. Persze utána csak én meg a gitáros maradtunk a bandában szóval mindegy is, ja és persze az meg nem hív föl, hogy elmenjünk próbálni, komolyan úgy érzem, hogy csak engem érdekel ez igazából. Voltam táborban és a legjobb barátommal lógtam, erre elkezdte vele csesztetni, hogy mért nem jövünk össze. Na, kezdjük azzal, hogy menjetek a f**omba, ami nincs. Kösz szépen, ha eddig nem jöttünk össze, akkor most se fogunk, nem akarok, nincs kedvem, csak az egyik barátom, életemben nem néztem őt többnek! Na, igen ezt fontosnak tartom meg amúgy is érdekes dolgok derültek ki, szóval kissé zavaró dolgokat tudok. Meg zavarodott vagyok, újra nem tudom, ki vagyok, de legalább az meg van, hogy ki akarok lenni.
Új dologra jöttem rá, hogy gyönyörűnek hiszem magam, akkor mások is annak fognak látni. Szóval erre fogok gondolni, kissé egós lesz, de legalább jól fogom érezni magam a bőrömben. Ja és írtam két plusz dalt a két meglévőhöz. The X
Ui.: Ma hoztam magamról nektek képeket, azért, mert színesen öltöztem megint! :D
Kb. egy éve találtam ezt a bandát, már akkor is nagyon megtetszet, de csak most jött rám nagyjából az, hogy körbe menjek az interneten és tényleges meghallgassam az összes felrakott számukat. Sajnos már egy éve nem jelentkeztek semmi újjal és egy youtub hozzá szólás szerint már nem is játszanak többet, de hál’ istenek a facebook szerint nem így van. nagyon rosszul eset a hozzá szólás, mert én akarok még többet tőlük, de ezek szerint nem kell már eldobni a hajamat, mert még léteznek. Bár a rajongók is teljesen úgy vannak, hogy most mi is van velük? Mindig a jók adják fel, vagy mi?
Mind1 nézzétek meg a videót:
Ha tetszett ezen az oldalon elértek még több zenét is: [Link]
Ma Csak otthon ücsörögtem meg gépeztem, mert nekünk nem kellet iskolába menni, mert a tanárok tovább képzésre mentek. :) Csak ebben az volt a rossz, hogy most épp náthás vagyok és egyfolytában csak az orrom fújom és köhögök, de persze elmentem fuvolára, ahol megdicsért a tanár, hogy sokat gyakoroltam és már csak egy matrica és csoki *.* XD. Na, hát őszinte leszek az egész napom kifért ennyi mondatba, hát ilyen se történt még.
A szerelésem ma egészen rikított, szóval gondoltam végre megosztok veletek magamról képet, hát, íme is:
Huh, hát heteket hagyok ki a bejegyzések között, de mindegy is úgy se érdekel senkit…
Előző héten, szombaton egy ilyen kerületi magasugró versenyen vettem rész és szerintem egész szépen teljesítettem, 115cm-et ugrottam. A 110 cm rosszul futottam neki és egyenesen, bele repültem a vasba, ami állat módón felkarcolta lábam, fekete véres csíkos lett a lábam, de nem adtam fel, erősnek tartom magam és be is akartam bizonyítani, hogy kitartok a végsőkig és ez… sikerült is! A csapat kerületi második lett. :D
A jegyek szempontjából jön egy hatalmas visszaemlékezés, mert a memóriám rövid és már egyáltalán nem emlékszem semmire, na jó azért túlzásokba nem megyek én se, szóval most felsorolom őket: 3 matek(blöö), 4 biosz (óramunka és FUCK YEAH!), tesi 5(verseny) és 4 (magasugrás), angol 5(felelés), 4 kémia (témazáró) és 5 (periódusos rendszer röpdoga és hibátlan! :D) azt hiszem ennyi is lenne.
Zene szempontjából, fuvola zenekaron 3 jöttünk el, mert hát a többiek lebetegedtek, mert most valami vírus van. Nem baj, egész jól fújtam és eléggé kigyakoroltuk végre a darabokat, vittünk bele dinamikát. A másik zenekar szünetel, mert teljesen nem tudják, hogy most mi van. Ugyanis apám a fő támogatójuk közös megegyezés alapján felmondott (nem megijedni, van már másik munkája) és ez által most egy kis szünet, meg kamarázás lenne, meg, ha kell majd a zenekar, akkor majd úgy is szólnak majd nekünk.
Még emlékeztek arra, hogy én írtam egy könyvet valamikor nagyon régen és mostanában szünetelt a dolog. Szóval hamarosan folytatás következik annak is elolvasom, a mostani könyvem ötleteket merítek és írom tovább, mert van időm-ötletem csak kedvem nincs folytatni, de szeretném, szóval remélem, várjátok. Úgy ma elolvasom a könyvem kb. és jövök is. :D
Nektek milyen hetetek volt, nyugodtan írjátok, le a chatben engem minden érdekel. ;) The X
Előző héten, pénteken, sikeresen túléltem egy fellépést, kicsit remegve, néha meg-megállva, de mégis büszkén végeztem. Már érzem e fejlődést és talán kicsit jobban ki kéne terjeszteni a megnyugvást. Sokan mondták jól sikerült, nem tagadom, de a magabiztosság még mindig nincs bennem. Imádtam azt a hetet sok emberrel közelebb került egymáshoz, de hát hétfőtől ez már el is múlt és tudtam, hogy így lesz.
A barátságot illetően egy valakit tudok kiemelni, akire szükségem van, és általában mellettem van, lemondja a programjait, hisz tudja, hogy ki vagyok akadva és vele mostanában egyre közelebb kerülök és én ennek csak örülni tudok. Mikor megismertem akkor még csak egy kicsi, apró szeplős (még mindig szeplős) fiúcska volt, és most hát már nagyobb nálam, de nekem mindig az a pici gyerek majd, aki megtanított biciklizni, akivel sokat hülyültünk, aki ott volt mikor az elvileg legjobb barátnőm nem.
Érzelmet vissza, tényeket ki, elolvastam végre a Kőszívű ember fiait is, és már beadtam az olvasó naplót és elolvastam már az egyik könyvemet is Crescendo már várom a folytatást…
Szerdán (tegnap) megkaptam a 2. méh nyakrák elleni oltást, majd elmentünk szemészetre az árpámmal, ott kiderült, hogy azért jön elő egyfolytában az árpám, mert a szemem erőlködik, ezért igen, igen szemüveges lettem, most már sokkal nyitottabb a világ, olyan mintha mindent látnék. Megváltozott a látásmódom és a lelkem is kezd átfordulni, mintha boldogabb lennék… The X
Egy nap történet, szóval kezdjük ott, hogy mi is volt az 1. óra? Ki tudja? Nekem tudnom kéne… Persze tesi, ahol passzívan voltam jelen, majd jött egy ööö, matek, aztán egy kémia, utána angol, ahol lementünk próbálni az árnyjátékot, amiben én nem vagyok benne szóval, nekem ilyen szép kis dolgokat kellet hajtogatnom alapítványi bálra, ahol fellépek fuvolával, szóval aztán majd szurkoljatok nekem ;) Életvitelen ilyen masni kötő szalagokat göndörítettünk Milosszal, meg Kocsissal egész órán. Végül drága nyelvtanomon kaptam egy ötöst, mert összegyűlt az 5 kis ötösöm :), most megy a nyelvtan juppi. Ma nem volt suliban Musi, mert orvoshoz ment, ezért nem is gondoltam, hogy bejön, erre megyek le és kit látok meg, hát persze, hogy Musit. Gondolok egyet: „Fiút lerohanni és megölelni félreérthető! De nem érdekel” Szóval lerohantam, mert Musi nélkül egy nap szívás. Erre ilyet szól boldog Valentin napot, én mondom neked és utána megkérdezte, hogy mi volt stb., na, aztán elhúztam a csíkot ebéd után.
Úgy 8 órakor hazajött édesanyám, mondta menjek kipakolni a szatyrait, lementem és eltörtem a boros üveget, nagyon kiborultam, féltem, hogy le fognak üvölteni, aztán megcsörrent a telefont még egyet se csörgött apám már üvöltött, hogy mért nem veszem fel, hát őszintén majdnem elbőgtem magam, felvettem keresztnagypapám mondja, holnap lesz a halott nagymamám szülinapja, hát ott aztán nehéz volt visszatartani a sírást, de sikerült. Majd szólt anyám, hogy Orsi beszélni akar vele, de akkor még telefonáltam szóval összevissza üvöltöztem, leraktam a telefont, oda mentem skypra, elötte nagyon kiborultam, hogy semmit se lehet csinálni és, hogy eltörtem a bort, aztán ott a tesóm mondta, hogy ezért nem kell sírni, meg minden szóval nagyon jó kis időzítések voltak.
AJÁNLOM AZ OLDALT
